Wéber Gábor

A jencsingi jégkatlant a szánkósok veszik birtokukba elsőként a téli olimpián, ahol szombaton a férfi szánkó első két futamával indulnak a küzdelmek. Érdekes módon a mindannyiunk számára leghétköznapibb csúszóeszköz, a szánkó olimpiai története a legfiatalabb a három csúszószakág közül, hiszen csak 1964 óta része a téli olimpiák programjának. Ugyan annak idején, a Davos mellett 1882-ben megrendezett legelső hivatalos versenyen mindenféle, szánkónak nevezett sportszerrel csúsztak, azonban a szánkózás sokáig csak harmadik erőnek számított az egy szövetségbe tömörült bob és skeleton mögött. Külön szervezetként saját hatáskörben rendezték a versenyeiket, némileg eltérő szabályrendszer mellett, és egy időre ugyan egyesültek a másik két szakág irányítótestületével, az IBSF-fel, az igazi áttörést az 1957-ben megalakuló új világszervezet, a FIL létrejötte hozta. Az akkor 13 országot tömörítő szánkós szövetség két évre rá a Nemzetközi Olimpiai Bizottság tagja lett és a sportág felvételt nyert az olimpia programjába.

Egyedi

Ez a különutasság a mai napig érződik a szánkó szabályrendszerén, pedig ugyanazokon a pályákon versenyeznek, mint a másik két testvérük. A legszembeötlőbb különbség az ülő helyzetből történő rajtolás, ami persze logikus is a szánkósok testpozícióját ismerve, az ikertestvér, a skeleton fejjel előre száguldása sokkal inkább a nekifutásból történő rajt természetes velejárója. A hőskorszakban fából készülő szánkókat persze itt is hamar felváltották a fémvázas verziók, a fa borítást pedig az üvegszál, majd a kevlár és az utóbbi időben a karbonszálas műanyagok. A szánkósok az egyedi rajtjuk miatt eltérő kialakítású és meredekségű rajtpozícióból indulnak, amihez kétoldalt elhelyezett fémrúdba kapaszkodva vesznek lendületet, majd szöges ujjvégű kesztyűk segítségével gyorsítanak a szánkón, mielőtt az aerodinamikailag tökéletes hanyattfekvésbe vágják magukat.

Menet közben már apró súlypontáthelyezésekkel és a szánkó felfelé ívelő szarvait lábbal mozgatva irányítanak, a fejüket pedig igyekszenek minél jobban hátradönteni, hogy csökkentsék a légellenállást. Ezt néhányan olyan extrém szintre fejlesztik, hogy gyakorlatilag vakon csúsznak lefelé és a pályák tetején keresik a viszonyítási pontokat. Részben ez az aerodinamikailag kedvező pozíció okozza, hogy a szánkósok nagyobb végsebességet érnek el a skeletonosoknál, ami pályától függően 130-150 km/óra között mozog. Mivel a versenyzők súlya nagyban befolyásolja az elérhető sebességet, így a szabályok felső súlyhatárt írnak elő, a nőknél 75 kg, a férfiaknál 90 kg értékben, ami a felszereléssel, ballasztokkal és a szánkó 23 kg-os tömegével együtt 102 illetve 117 kg-os teljes versenysúlyt jelent. A könnyebb versenyzők a ballasztsúlyok használatával érnek fel a súlyhatárra, ezeket pedig általában magukra csatolt öv formájában viselik a speciális ruha alatt, mivel a szánkóra nem rakható. A szánkós cipő is különleges darab, mert az előre spiccelt lábtartásra gyártják, normál körülmények nem igazán kényelmes viselet.

Testhezálló darabok

A szánkók egyébként teljesen személyre szabott, testre formált eszközök, hiszen a szabályok szerint a válltól a térdig érhetnek és a fekvőlapok bármilyen anyagból elkészíthetők. A vázkerethez használt fémek és a korcsolyapenge anyagául szolgáló fémötvözetek viszont nincsenek megkötve, így a szánkó ebben is egyedinek számítanak a skeleton és a bob kötöttebb szabályaihoz képest. A szánkótest merevsége és ebből fakadóan az erőhatások alatti deformációja alapvető kulcsa a sikernek: a túl lágy és a túl merev konstrukció sem ideális, így ebben az arany középutat keresik a gyártók és a szánkókat előszeretettel fabrikáló versenyzők és csapattechnikusok is. Már akinek van persze, mert ezt a sportágat elsősorban a németek uralják, a többiekéhez hatalmas központi büdzsével, szánkót fejlesztő és gyártó céggel (FES és iXent) és a legújabb technológiák, mint pl. a 3D-nyomtatás bevetésével. A másik nagy fejlesztési terület a pengék összetétele, élezése és beállítása, amihez szintén sok pénzre van szükség. A korcsolya hosszirányú íveltsége sem mindegy, na meg a jég hőmérséklete és minősége sem, és mindezen paraméterek tökéletes összehangolása kell a legjobban sikló szánkó eléréséhez. Az egymás felé dőlő, negatív szögben álló pengék élei egyébként nem élesek, minimum 5 mm-es sugarú kerekítéssel kell rendelkezniük, és bármilyen furcsa, a sebesség növeléséhez tovább is tompítanak rajtuk, igaz ezzel a szánkó irányíthatóság is romlik. A nagyok tehát komoly technikai háttérrel és tapasztalati előnnyel rendelkeznek, a kisebb országoknak marad a levetett szánkók másod-, harmadkézből való megvétele. Akinek meg telik is egy 20-25 ezer dollárt kóstáló újabb darabra, az sincs sokkal előrébb vele az ahhoz passzoló ideális beállítások és a megfelelő technikusi háttér, na meg rengeteg gyakorlás nélkül.

Legendák és esélyek

Persze a technikától függetlenül a szánkózásnak is megvoltak és megvannak a kiemelkedő alakjai, de az alpesi régió fölénye lehengerlő. Az eddig megnyerhető 48 olimpiai aranyéremből 47-et németajkúak nyertek, ebből 34-szer németek, 7-szer dél-tiroli olaszok, 6-szor pedig osztrákok és mindössze egyetlenegyszer, 1980-ban egy szovjet szánkós, Vera Zozula. Az olaszoknál szinte nemzeti intézménynek számít Armin Zöggeler, aki 6 olimpián szerzett érmeket, köztük 2 aranyat, de honfitársa, Paul Hildgartner is nyert két olimpiát egyéniben. A németek élő legendája a háromszoros egyéni olimpiai bajnok Georg Hackl, akit a még ma is aktív, de idén kissé halványabban teljesítő honfitársa, Felix Loch beérhetett volna 2018-ban, ha az utolsó menetben nem ront egy óriásit, igaz neki is ugyanúgy 3 aranya van a nemrég bevezetett csapatváltó miatt. A Pjeongchangban győztes osztrák, David Gleirschser is itt lesz Pekingben, de feledhető világkupa szezont követően, ahogy a 4 éve az amerikaiak első érmét, ezüstöt szerző Chris Mazdzer ismétlése is meglepetés lenne. Nem úgy a régi-új német csillagé, az idén 5 világkupa versenyt nyerő Johannes Ludwigé, akinek 35 éves kora ellenére idén van a legnagyobb esélye olimpiát nyerni. Ebben Lochon kívül az osztrákok reménysége, Wolfgang Kindl akadályozhatja meg, akivel az egész szezont végigmeccselték, és itt is Ludwig sarkában – vagy akár előtte lehet. Az érmek sorsába az olaszok piszok gyors, de finoman szólva sem kötélidegzetű menője, Dominik Fischnaller is beleszól majd, ahogy a két világkupa futamot nyerő, ifjúsági olimpiai bajnok Kristers Aparjods is odaérhet egy lepattanóért a lettek örömére. Elvileg ide sorolhatnánk az elmúlt két világbajnokság győztesét, az orosz Roman Repilovot is, de nincs nyerő formában; amerikai vagy kanadai érem pedig bombameglepetés lenne.

A hölgyeknél minden idők legsikeresebb szánkós olimpikonja, a 4 arannyal (ebből 2 egyéni) rendelkező német címvédő, Natalie Geisenberger szülés után tért vissza, és a legutolsó világkupa futamon győzni tudott St. Moritzban és jól tudja, hogy kell olimpiát nyerni. Ennek ellenére a szezon nem róla, hanem honfitársáról, Julia Taubitzról és az osztrák Madeleine Egléről szólt, akik a 9 világkupa futam közül hetet megnyertek. Egyetlen győzelem jutott még a német válogatott harmadik tagjának, Anna Berreiternek, aki szintén az éremesélyesek közé tartozik. Rajtuk kívül még egy másik osztrák, Lisa Schulte és az amerikai Emily Sweeney okozhat meglepetést, de az ő sikerük már rendkívülinek számítana. Az oroszok, a lettek és olaszok – akik között ott lesz Armin Zöggeler lánya, Nina is – szinte biztos, hogy csak a pontszerző helyekért küzdhetnek majd.

A férfi párosok mezőnye specialistákkal van tele, itt nagyon ritka az átjárás az egyéni számok szereplői irányából, annyira nagy összeszokottságot kíván a két ember összehangolt mozgása a szánkón. Itt ráadásul még nagyobb a német fölény, az előző két olimpián diadalmaskodó Tobias Wendl/Tobias Arlt és az idei világkupát toronymagasan nyerő Toni Eggert/Sascha Benecken páros nagy valószínűséggel egymás közt döntik el az olimpiai bajnoki cím sorsát, minimális eséllyel a lett testvérpár, Andris Sics/Jurij Sics, valamint a Thomas Steu/Lorenz Koller osztrák egység szoríthatja meg őket. A csapatverseny szempontjából nyitottabb a helyzet, hiszen a női, férfi és páros versenyzők egymás után teljesített összidejét számoló viadalon a reakcióidőnek és a kötélidegzetnek is fontos szerepe van, így ott jóval több esély van a meglepetésre, mert nincs lehetőség a javításra, egyetlen futamon dől el minden. Éppen ezért a németek mellett valós dobogós vagy akár győzelmi esélyei lehetnek az osztrák, lett, olasz és orosz csapatoknak is.

Wéber Gábor

Program:

február 5., férfi szánkó

1. futam – 12.10
2. futam – 13.50

február 6., férfi szánkó

3. futam – 12.30
4. futam – 14.15

február 7., női szánkó

1. futam – 12.50
2. futam – 14.30

február 8., női szánkó

3. futam – 12.50
4. futam – 14.35

február 9., páros szánkó

1. futam – 13.20
2. futam – 14.35

február 10., szánkó váltóverseny

1. futam – 14.30