Bahreinben ugyan ők voltak az üldözők, de ezúttal is lehetséges győzelmet dobott el a címvédő csapat, most egy késői helyzetfelismerés miatt.
Az izgalmas Vettel-Bottas befutó, valamint Gasly és Ericsson kimagasló teljesítménye mellett a Mercedes stratégiai hibája miatt lesz emlékezetes az idei Bahreini Nagydíj. Ez már a második alkalom egymás után, amikor a nem működik tökéltesen a sok száz mérnököt foglalkoztató Mercedes versenyirányító központ: míg Melbourne-ben egy rosszul kalkuláló VSC algoritmus, addig Bahreinben a csapat késői helyzetfelismerése kínálta tálcán a győzelmet a Ferrarinak.
Pedig a hétvége során a Ferrari volt lépéselőnyben, egy körön mindenképpen, ám a verseny alakulása és a még Mindig a Mercedesnél lévő 1-2 tizedes tempóelőny nyerő helyzetbe hozhatta volna őket, ha időben kapcsolnak. Pontosabban ők eleve úgy gondolták az első kerékcserék után, hogy 90%-os biztonsággal nyeregben vannak, azonban nem számoltak azzal, amit Vettel végül éppen hogy csak, de összehozott: egy 39 körös etappal a lágy gumikon a Ferraritól. Későn eszméltek, és pont a kritikus fázisban, a Raikkönen kiesésével kezdődő kilenc körben hagyták, hogy Bottas hátránya 4,284 mp-ről 8,191 mp-re nőjön, azaz gyakorlatilag megduplázódjon. A 35-43. kör között Vettel úgy adott négy másodpercet a finnek, hogy eközben Hamilton mindkettőjükre közeledett, igaz nagy hátrányból.
Látva a Ferrari készülődését Räikkönen második kerékcseréjére a Mercedes valószínűleg megnyugodott, amit tovább tüzelt Vettel tempónövelése is, így körökön át teljesen biztosak voltak abban, hogy a német is nemsokára kiáll Bottas elöl. Valószínűleg ezért hagyták a finnt még lassítani is ebben a fázisban, mert az addig kerek 1:35-öket autózó Mercedes körátlaga majd 3 tizeddel romlott, és összesen 9 másodpercet vesztett a csapattárs Hamiltonhoz képest – azaz körönként 1 másodpercet! Ismerve a végkifejletet ez végzetes hibának bizonyult, mert Vettel tökéletesen valósította meg az egykörös kiállásra váltást és a lehető leggyorsabb tempót sajtolta ki a lágy gumikból 39 körön keresztül, ami éppen elég volt a későn ébredő és hajrázó Bottasszal szemben.
A bahreini héthétvége nagy vesztese egyértelműen a Red Bull volt, akik részben Verstappen túlzott agresszivitása, részben egy (két) újabb Renault hibridrendszer probléma miatt két körön belül kiestek a versenyből, pedig a hétvége során mutatott versenytempójuk azt mutatta, hogy akár a győzelemért is harcba szállhattak volna. Amúgy érdekes sormintát rajzolt eddig 2018 az élen, hiszen két, részben szerencsés Ferrari győzelem mellé kaptunk két Mercedes stratégiai hibát, illetve Red Bull szempontból két értékelhetetlen versenyt, ahol csak a morzsáit láthattuk a valós tempójuknak, pedig az eddigiek alapján az idei gumikat ők használják a legjobban.
A százalékos teljesítmény javulásokat vizsgálva is szembetűnő, hogy a három élcsapat tekintetében a Red Bull sokkal többet lépett előre 2017-hez képest az év első két futamán, ám ez a látványos előrelépés eddig nem érhető tetten eredményekben. A középmezőny viszont félig a feje tetejére állt, ugyanis a semmiből jött a Toro Rosso-Honda és ezen a versenyen – Gasly parádés teljesítményének hála – berobbant a Haas-Renault-McLaren-Force India amúgy is masszív tömörülésébe, csak ezt a versenyt önmagában vizsgálva pedig át is lépett rajtuk.
Egyedül Magnussen tudott úgy ahogy lépést tartani a franciával, de összességében ő sem tudta felvenni a versenyt vele, és végül 13 másodperc hátrányban ért be mögötte. Hogy a Toro Rosso teljesítménye mennyire elképesztő ugrás Melbourne után, jól mutatja a teljes verseny összes körének mini-szektor összehasonlítása (a 28 bírói poszt között mért részidők), ahol a Mercedes és a Ferrari pingpongozásába egyedül a Toro Rosso tudott beleszólni, nagy átlagban időt hozva rajtuk a 6-7-8-as kombinációban, a 9-10-es kanyar között és után, valamint az utolsó két egyenes közvetlen kigyorsítási fázisán. Hogy ez a Toro Rosso elsőrangú mechanikai tapadásának, vagy a Honda motor nyomaték karakterisztikájának köszönhető, nehéz eldönteni, de valószínűleg mindkettő szerepet játszik benne.
Csapatokra bontva látszik, hogy a McLaren tavalyi évkezdése annyira pocsék volt, hogy még ezen, a csalódásként megélt és valóban nem túl rózsás bahreini futamon is ők fejlődtek legtöbbet egy év alatt, és ugyanez igaz a Force Indiára is tavalyhoz képest. A különbség mindössze annyi, hogy míg tavaly a rózsaszínek hatékonyan szerezték a pontokat a versenyeken, addig hiába javult az átlaguk, ez idén már nem elég hozzá, míg a McLaren pont annyival jött előrébb, hogy már hasznot tud húzni a többiek problémáiból, ami eddig jól is kamatozott. A Williams szenvedése meg nem szorul különösebb magyarázatra, a számok kíméletlenül őszinték: tavaly óta az FW41 egyetlen autó, amelyik nem gyorsult, hanem lassult az első két futamot tekintve.
A két idei Ferrari győzelem ellenére, abszolút értelemben továbbra is némi Mercedes fölény érződik, de messze nem akkora, amivel nyugodtan tudnának gazdálkodni bármilyen váratlan esemény előfordulásakor. Sőt, mintha tényleg homokszem került volna az eddig olajozottan működő gépezetbe, amit pedig illene csúcsra kellene járatni Sanghajban, egy újabb, elméletben a Mercedesnek kedvező pályán. De vajon tényleg a Mercedesnek kedvező pályán?!
WG
kép: xpbimages.com
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
