Wéber Gábor

A sportág, aminek rendes magyar neve sincs, és valószínűleg sokakat gondolkozásra késztetnénk vele, ha váratlanul nekik szegeznénk a kérdést, hogy milyen sportágról beszélünk? Az idétlenül hangzó csontvázszánkó pedig sokkal beszédesebb lenne, miközben tulajdonképpen a csúszósportok őséről van szó, már ha időrendi sorrendben akarnánk meghatározni az egyes szakágak létrejöttét. A fémvázas versenyskeleton már 1892-ben létezett, a bobok pedig egymáshoz kötött/rögzített skeletonokból jöttek létre. A skeleton tulajdonképpen a legpuritánabb, legvadabb és lecsupaszított formája a hegyről való lecsúszás művészetének, szinte mindenféle technikai hókuszpókusz nélkül. A versenyzők tulajdonképpen egy nyújtódeszka méretű lapra hasalva, fejjel előre csúsznak lefelé a földtől mindössze néhány centiméterre, az irányváltásra meg a súlypontáthelyezést és a mögöttük lebegő lábfejüket használják. Egyfajta vízszintes szabadesés a jégen, ugyan mi baj lehet belőle?

A XIX.-XX. század fordulójától egyre elterjedtebbé váló alpesi sportág mégis háttérbe szorult a belőle szárba szökő bobversenyzés mellett, és csak annak köszönheti viszonylag korai olimpiai megjelenését, hogy az első évtizedekben a sportágakat és rendezési szisztémát alapvetően a téli olimpiai helyszínei határozták meg. Nem véletlen tehát, hogy az első két skeletonos szereplés 1928-ban és 1948-ban St. Moritzban történt, hiszen a sportág szülőhazájaként a világ első csúszópályája, a Cresta Run adott otthont a viadaloknak. Ezután azonban 54 évnyi hibernáció következett, amíg 2002-ben, Salt Lake City-ben vissza nem tért az olimpia programjába az egyik legősibb téli versenysportág.

Minél egyszerűbben

A puritanzmus napjainkban is megmaradt, és bizonyos szempontból ez adja a skeleton szépségét és izgalmát is. Alul két, 16 mm átmérőjú, félkörív alakú penge található egymástól 34-38 cm-re elhelyezve, fölötte a fémvázra helyezett fekvőlap, rajta pedig a versenyző testét a szánkón tartó nyereg, ami leginkább egy emberi csontváz bordáira emlékeztet – lásd az elnevezést. Mindezek a versenyzővel együtt 102 kg-ot nyomhatnak a nők, 120 kg-ot a férfiak esetében, a súlyhatár eléréséhez szükséges ballasztot pedig a vázra kell rögzíteni. A karbonszálas és 3D-nyomtatási technológia ide is elért, de minimális előnyei vannak csak a fekvőlap kialakításánál, mint ahogy a IBSF által egységesített pengéket sem lehet módosítani, kizárólag az élezés formázásával és méretével játszhatnak a versenyzők, de azt is csak 2 mm profilmélységig.  A betolós rajt miatt a versenyzők cipőinek talpán 250-250 db 5 mm-es fémtüske található, aminek köszönhetően a skeletonosok veszik a legjobb rajtot, hiszen a nőknél 38, a férfiaknál 45 kg-os szánkót a bobosoknál is nagyobb tempóra gyorsítják az első 50 méteren sprintelve.

Az egész csúszás egyik legfontosabb mozzanata a futásból a skeletonra vetődés momentuma, ami könnyen kibillentheti a szánkót a bobosok által használt nyomvályúból, mivel a mozdulatsor közben kezet is vált a versenyző. Egész pontosan az addig a skeleton mellett futva, a hozzá közelebb eső nyerget markoló kezét kell elemelnie és a levegőben átvetődés előtt a másikkal ráfogni, hogy stabilizálni tudja a testét az érkezéshez. Leírva bonyoultabb, mint a valóságban, de ha nem megy zökkenőmentesen akkor nagyon sok időt lehet veszíteni rajta rögtön a menet elején. A többi már gyerekjáték is lehetne, csak nem kell hozzá felemelni a fejet és nem árt jól viselni, ha az ember álla a bukósisakban a jégen koppan a döntött kanyarok be- és kijáratán. A fej amúgy is központi kérdés, mert a légellenállás nagy részéért az felel, cserébe viszont egy apró fejmozdulattal is korrigálható az irány. Ezt hívják a skeletonosok aero-kormányzásnak, a pengéket viszont itt is súlypont áthelyezéssel kormányozzák és a legtöbbször egész testtel dolgoznak, nagyobb korrekciókhoz pedig a lábfejüket használják, ami viszont sebességet emészt fel.

A skeleton egyébként átlagban 10 km/órával lassabb a szánkónál, ami részben a rosszabb légellenállásnak, részben az egyszerűbb technikának köszönhető. Ez pályától függően 120-140 km/órás végsebességet jelent, ami azért nem gyerekjáték. Gyorsabb testvéréhez képest a vezethetősége is különbözik, a skeletonnal nem lehet olyan tűpontos íveket húzni, mint a máshogy pengézett szánkóval, viszont reaktívabban, gyorsabban reagál a legkisebb mozdulatra vagy egyenetlenségre is. Másképp fogalmazva míg a szánkót egy tökéletes menetben teljesen kontrollálva le lehet vinni a jégkatlanban, addig a skeleton kicsit mindig külön életet akar élni, amire a versenyzőnek mielőbb reagálni kell. A legjobbak persze jól bánnak ezzel, de ezzel együtt is sokkal több a a hibalehetőség, így kevésbé kiszámíthatók az eredmények, sokkal inkább benne van egy-egy váratlan éremszerzés vagy győzelem.

Du ju szpík skeleton?

Olimpiai érmek szempontjából meglepő módon angolszászok által dominált sportágról beszélünk, az összetett éremtáblázat élén USA, Nagy-Britannia és Kanada állnak, a németek és az osztrákok az első hét közé sem fértek be eddig. Ez persze változóban van, de a skeleton továbbra is rendkívül nyitott sportágnak számít favoritok szempontjából. Phjongchangban pl. koreai és brit aranyérmek születtek, de a 2002-es olimpiai újjászületés óta orosz, kanadai, svájci és amerikai bajnokokat is avattak. Statisztikai érdekesség, hogy a férfiaknál az elmúlt 5 téli olimpiából 4-szer hazai versenyző győzött, amire nagyrészt a rendező ország nem számára nem korlátozott edzéslehetőségek jelentik a magyarázatot. A férfiak mezőnyében most is ott lesz a koreai címvédő, Szung-bin Jun, aki viszont nem remekelt a világkupa idényben, így a címvédése komoly meglepetésnek számítana. Vele ellentétben minden idők egyik legeredményesebb skeletonosa, a lett Martins Dukurs idén behúzta a 11. összetett világkupa győzelmét, és két olimpiai ezüstje és hat világbajnoki címe mellé 37 évesen arannyal koronázná meg a pályafutását. Elsődlegesen két német állhat az útjába, Axel Jungk és Christopher Grotheer közül mindketten tartották vele a lépést a világkupán, az utóbbi pedig 2020-21-ben két világbajnoki címet is meg tudott nyerni előle. Ez lenne a papírforma, de az itt nem mindig jön be, így komolyan kell venni a Szocsiban olimpiai bajnok, az idén két VK-futamot nyerő Alexandr Tretyakovot, honfitársát, a kétszeres junior világbajnok, 21 éves Jevgenyij Rokuszjevet, valamint a idősebbik Dukurs testvért, Tomasst is. Meglepetés faktornak pedig ott vannak a kínaiak, akik ráadásul nem indítják az Innsbruckban hármas holtversenyben idén VK-aranyat szerző skeletonosukat, Wencsiang Genget, hanem a világkupa versenyeken alig látott Cseng Jin és Wenkang Jen lesz a párosuk, akik a házi válogatón a legjobbak voltak az olimpia trükkös pályáján és azóta szinte eldugták őket a világ szeme elől. Kínai érem férfi skeletonban? A pályaismereti előnyüket kihasználva nem elképzelhetetlen forgatókönyv, de még az abszolút győzelem sem.

A nőknél megüresedett a trón, a korábbi két olimpia győztese, a brit Lizzy Yarnold visszavonult, így biztosan új bajnokot avatnak. Óriási formában érkezik Pekingbe a friss világkupa győztes, Kimberly Bos, viszont nem tudni, hogy az esélyesség terhe mit hoz ki a második olimpiás hollandból, persze papíron ő lenne a favorit. Közvetlen a sarkában liheg az osztrákok legjobbja, Janine Flock, az orosz Jelena Nyikitina és a német Tina Hermann. A koreai olmpiai érmesei közül itt lesz Laura Deas (GBR) és Jacqueline Lölling (GER) is, de idén egyikük sem remekelt, ahogy a női skeleton Anna Kurnyikovája, Julia Kanajkina is hangulatfüggő versenyző, de ha betalál, piszok gyors. Mégsem ők lehetnek a jencsingi skeleton versenyek igazi meglepetései, hanem egy ausztrál, egy cseh és természetesen egy kínai hölgy. Jaclyn Narracott döbbenetes hibátlansággal nyerte a január közepi szezonzárót St. Moritzban, amivel az ausztrálok legelső világkupa érmét szerezte minden szakágat figyelembe véve. Anna Fernstädt (Fernstadtova) a prágai születésű, cseh-német kettős állampolgár, aki 4 éve még német színekben lett 6. Koreában, most viszont már a cseheknek hozhat komoly eredményt. A mindössze 19 éves Tan Csao pedig a hazaiak nagy reménysége, akinek a 19. helynél nincs jobb eredménye a világkupa futamokon, viszont a hazai pálya minden előnyét élvezi és kifejezetten tehetséges skeletonos, a két kínai induló közül ő jelenthet valós veszélyt az élmezőnyre.

Wéber Gábor

Program:

február 10., férfi skeleton

1. futam – 2.30
2. futam – 4.00

február 11., női skeleton

1. futam – 2.30
2. futam – 4.00 (7.30 - felvételről)

február 11., férfi skeleton

3. futam – 13.20
4. futam – 14.55

február 12., női skeleton

3. futam – 13.20
4. futam – 14.55