Az Amerikai Nagydíj leintése óta mindenki megszólalt már Verstappen pályaelhagyós előzése ügyében, miközben a probléma eredete sokkal mélyebben gyökeredzik, és csak az FIA-n múlik a helyzet megoldása.
A szabályok értelmében Max Verstappen előzése Kimi Raikkönen ellen büntethető volt, így tulajdonképpen nem történt semmi extra, csak egy első ránézésre szabálytalanul megszerzett helyet vettek el a hollandtól. A másik oldalról nézve viszont az utolsó körben zajló csata hevében, Kimi befelé húzó mozdulatára reagálva kormányzott még beljebb Verstappen, aminek a végén a fehér vonalon belülre került. Enélkül még tökéletesen szabályos íven haladt volna, elég megnézni hozzá a belső kamerás képeket és az egymásra reagálás pillanatait 230-240 körüli tempónál:
Kimi beljebb húzódik (0:17), Max reagál, miközben Kimi is nyit a kormányon az ütközést elkerülendő (0:18), ám addigra a Red Bull eredeti kanyaríve beszűkül. Ugyanazon sportszabályzat 27.3-as pontjának értelmében a büntetés nem kellett volna, hogy automatikus legyen, ugyanis a „versenyzőknek minden ésszerű módon törekedni kell rá, hogy a pályatestet használják és önszántukból ne hagyják el azt indokolható ok nélkül”.
Ismét csak a szabályok értelmében Verstappennek volt indokolható oka, Räikkönen befelé irányuló kormánymozdulata, ami biztos ütközéshez vezetett volna, ám addigra a 33-as rajtszámú Red Bull már pozíciót fogott a Ferrarin, hiszen félig fedésben voltak. Alapesetben már az első szárny hátsó tengellyel egyvonalba érése is elég ehhez, így az előírás nem kötelezte volna a pozíció visszaadására, ami ellenkező esetben a normál ügymenet jogosulatlan előnyszerzéssel megkaparintott pozíció esetén. A stewardoknak tehát lehetett érvük pro és kontra, ám éppen emiatt volt elkapkodott ez a büntetés az érintett felek meghallgatása nélkül, csak azért, hogy mielőbb „korrekt” dobogóst szüljenek.
Mindezt tették egy olyan hétvégén, amikor kismillió pályaelhagyásos kihágás történt, főleg az 1-es, 9-es és 19-es kanyarokban, de pálya kialakításából adódóan néha máshol is. Mika Salo, a versenyzői steward erre az időmérő előtt azt mondta, hogy ezeknél „becsukjuk a szemünket”, pedig mint az a képek mutatják nem néhány centiméterről volt szó és adott esetben pozíciók is múltak rajta. Tudom, hogy nem hálás feladat a versenybírói szobában ülni, az ember folyamatosan célkeresztbe kerül, ha így dönt, ha úgy, miközben az adrenalintól túlfűtött versenyzők és csapatvezetők ellenkeznek a döntésekkel négyszemközt és a sajtón keresztül is. De azért az örökérvényű vicc a versenyirányításra is igaz „aki kurvának áll, az ne csodálkozzon, ha...” És ott is csak emberek ülnek, akik néha nehezen tudják félretenni korábbi eseteiket, sérelmeiket adott versenyzőkkel, ráadásul ez a „hatalmi pozíció” nem mindenkiből hozza ki a legjobb emberi tulajdonságokat tapasztalatom szerint. A versenyzők a maguk sokszor faragatlan stílusában az egyik kutya, ám az elefántcsont toronyban is csak ebek ülnek.
Ugyanakkor az egész felhajtás és a versenybírák bevonása szükségtelen lenne, ha az FIA nem törekedne olyan helyeken is felesleges bukóterek, biztonsági sávok kialakítására, ahol semmi szükség rájuk, ellenben lehetőséget adnak az ilyen manőverekre. A pályaív belső szélén nincs keresnivalója semmiféle bukótérnek, ahogy ebben az austini jobbosban is elbaltázott az egész koncepció, de ez ugyanúgy igaz a városi pályák betonfalainak tövében elhelyezett mini-kerékvetőkre, amiből Bakuban idén több baleset is született, mert csatában csak megdobja a belül haladót, egyéb értelmes funkciója nincs.
De tovább megyek, az 1-es, 9-es, 19-es kanyar nem rendeltetésszerű használatát is meg lehetne előzni, ugyanis a versenyző már csak úgy működik, hogy a lehető leggyorsabb, legjobb megoldást keresi a pályán. Ha van egy kis hibázási esély, ahol fél méter, méter vagy több még hozzátehető a pályához, akkor előbb-utóbb valaki bizony ott közlekedik, majd amikor büntetés sem érkezik rá, vagyis ahol a stewardok becsukjuk a szemüket, akkor testületileg az egész mezőny megkezdi a szabad rablást. Nem azért, mert csalni akarnak, hanem mert a konzekvens büntetés hiánya miatt hátrányba kerülnének, ha ők nem tennék. Így működik a versenyzői psziché.
Az FIA-nak semmi mást nem kellene tenni, mint lehetőséget sem adni a versenyzőknek (és a stewardoknak) ilyen helyzetbe kerülni azzal, hogy a kijárati kerékvetők mögé olyan füves/sóderes/hurkakerékvetős, vagy egyéb más megoldást dolgoznak ki, ami csak a neuralgikus szakaszokon, azon a pár érintett méteren teszi lehetetlenné az előnyszerzést. Néhány méteres sávokról beszélek, nem az aszfaltozott bukóterek eltűntetéséről, viszont egy csapással vágnák át ezt az évek óta görgetett és egyre jobban összegubancolódó gordiuszi csomót.
Gladiátorharcot akarunk, meg visszatérő nézőket, akik évtizedek múlva is zseniális párharcokra emlékeznek? Ez a mostani emlékezetes lehetett volna Austinban, helyette a rendszerbe kódolt kettős mérce ülte diadalát, belepiszkítva egy amúgy sok jó párharcot hozó versenybe. A mai szabályokkal ez a ’79-es klasszikus is egy büntetés orgiába torkollt volna, de szerencsére akkor nem fújta szét a bíró meccset. Valami hasonló lenne a dolgok lényege:
WG
képek: xpbimages.com
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
