Wéber Gábor

A Ferrari tökéletes lapokkal indult a 68. Monacói Nagydíjnak, hiszen mindkét autójuk ott volt az első sorban. Számukra a rajt előtt lezúduló eső felesleges kockázatokat rejtett, de ennek ellenére a 17. körig sima Leclerc győzelemnek néztünk elébe. Az ezt követő 5 kör aztán mindent a feje tetejére állított, de vajon mekkora szerepe volt ebben a Ferrari stratégiai döntéseinek és mennyi a véletlenek összjátékának?

Helyzet az 1. boxkiállások előtt

A 16. kör végéig az élen haladó négyes esőgumikon haladt az élen, de már érett az intermediate-re váltás pillanata, mert Gasly körök óta jött fel a zöldfalúakon, egy körrel korábban pedig már 1,74 másodperccel volt gyorsabb, mint az élen álló kvartett leggyorsabbja (Sainz: 1:32.995). Leclerc ekkor már hatalmas előnyel vezetett, Sainz 5,4 mp-re, Perez 8,6 mp-re, Verstappen pedig 10,2 mp-re volt mögötte. A pálya gyorsan száradt, a ferrarisok azonban az élről nyugodtan várhattak a többiek megmozdulására, hiszen ilyen előny birtokában bőven volt idő reagálni.

Az 1. boxkiállások az élen

A Red Bull lépett is, és a 3. helyen autózó Perezt átmeneti esőgumira rakták a 17. kör elején. A mexikói Norris és Russell közé érkezett a mezőnyben, 26,2 mp hátrányban Leclerc-rel szemben, miközben egy boxkiállás idővesztesége 18 másodperc körül járt. Leclerc ez alatt lila utolsó szektort teljesített, majd a 17. körben egyéni leggyorsabb kört (1:31.490), így Perez hátránya a bemelegedő intermediate gumik ellenére is alig csökkent: pontosan 25,7 mp volt, amikor Leclerc a boxbejárat elé ért. Még mindig minden terv szerint ment, ráadásul két dolog miatt sem siette el a Ferrari a Leclerc-rel való reagálást Perezre. Az egyik a Verstappen jelentette veszély volt, ha a Red Bull vele egyből slickekre váltana, a másik pedig, hogy Sainz is ugyanezt a stratégiát erőltette, ami inkább kivárásra sarkallta a Ferrarit, hogy nehogy Leclerc kapja a rosszabb megoldást.

Amit a Scuderia nem igazán tudott felmérni a boxfalról, hogy Perez az utolsó szektorban már utolérte Norrist, aki ugyan kiállt előle kereket cserélni, de egy szűk másodperc elment Checónak mögötte, aki így is leggyorsabb utolsó szektort autózott, 24,7 mp-re csökkentve a hátrányát a 17. kör végén. Nem sokkal utána a korábban kereket cserélt Hamilton futott leggyorsabb kört (1:30.246), így a tempókülönbségből ítélve a Ferrari körönként kb. 3 mp időveszteséggel kalkulálhatott Perezzel szemben. Azonban a mexikói olyan tempót diktált, ami messze túltett a várakozásokon, és mire Leclerc-t behívták kereket cserélni, már csak 19,6 mp-re volt az uszodánál járva. A kör vége 1:25,215 lett, természetesen három lila szektorral, ami 5 másodperces javulás volt Hamilton köréhez képest, és összességében 8,8 másodpercet vert Leclerc-re két kör alatt, eltűntetve a boxkiállás előtti hátrányát, simán előzve a boxból kijövő Ferrarit az egyenesben.

Sainz eközben maradt az élen, egyértelműen egykiállásra játszva, Verstappen azonban követte Leclerc-t a boxba, és kettejük különbsége szempontjából meghatározó boxba vezető kört futott: ugyanazokon az esőgumikon, amivel Leclerc is pályán volt egyetlen kör alatt 2,9 mp-t hozott a monacóin, 7,4 másodpercre csökkentve a kör eleji 10,3-es hátrányát. A Red Bull kerékcseréje gyorsabb is volt, így összességében nem csak a Perezzel szembeni pozíció veszett oda, de a holland is közelebb került hozzá.

Az 2. boxkiállások az élen

Sainz, Perez, Leclerc, Verstappen sorrend alakult ki a 19. körre, de ez nem tarthatott sokáig, mert az egyre jobban száradó pályán ekkor már Schumacher slickekre váltott és csak körök kérdése volt az újabb csere. A 20. körben Leclerc utolérte a slickekre váltott Albont, aki nem engedte el őt, úgy érezve, hogy a bemelegedő gumikon simán lehagyja az intereken érkező monacóit. Tévedett. Ez a kis williams-es móka bő 3,5 másodpercébe került Leclerc-nek, akit a 21. kör elejére már 3 másodpercre megközelített Verstappen.

Ekkorra Perez már ledolgozott 16,5 másodpercet Sainzhoz képest, mindössze 4 mp-re megközelítve a spanyolt. Nagyjából ekkor dönthette el a Ferrari, hogy nem várnak tovább, és a kör végén hozniuk kell Carlost, különben megint eléjük fognak vágni Perezzel. A tempóérzék jó volt, mert ahogy Sainz a boxbejárathoz ért Checo már csak 2,1 mp-re volt, így szinte biztos, hogy a Red Bull megint meglépte volna a cserét, így viszont logikusan a pályapozíciót választották, és a stratégiai nagykönyv egyik alapszabályát: „csináld az ellenkezőjét, mint az ellenfeled”.

Eközben viszont az Albontól megszabadult Leclerc nagy tempóra kapcsolt és a 21. körben 2,5 mp-t hozott a Sainzcot üldöző Perezen is, akinek a forszírozott tempótól már szemcsésedni kezdtek az intermediate-jei. A Ferrari ekkor az élen álló Sainzra koncentrált, és későn mérték fel, hogy Leclerc milyen gyorsan közeledik. A versenymérnöke, Xavi Marcos a Perez mögé érő versenyzőjével meglátta a lehetőséget annak átugrására, hiszen alig 1 másodpercre volt a mexikói mögött, így őt is a boxba hívta, ám épp mielőtt Leclerc a boxba hajtott, a stratégák rájöttek, hogy túl közel van Sainzhoz egy sima kettős csere végrehajtásához. Jött is a „stay out, stay out” a rádióban, de már késő volt.

Időveszteségek

A boxban feltorlódó Ferrarik 3,4 másodpercébe kerültek Leclerc-nek, amivel a Verstappen elleni meccs egy körel később elúszott, de ugyanide sorolható az Albon mögött töltött köre is. Ez a két, önhibáján kívüli probléma 7 másodpercet vett el tőle összesen. Verstappen egy körrel később Perezzel együtt érkezett, itt is kettős cserét hajtottak végre, ám mivel Max messzebb volt a csapattársától, így neki csak 2,4 mp időveszteséget okozott a dupla kiállás. És ez döntő fontosságú tényező volt, mert végül 0,9 mp-cel jött ki Leclerc elé, átugorva ezzel a közvetlen világbajnoki riválisát.

Sainz eközben a kivezető körén megkapta Latifit, aki a St. Devote-ból kigyorsítva megelőzte a slickeken óvatos spanyolt, és az alagút bejáratáig előtte maradt. A telemetria adatok alapján szűk 2 másodpercet vesztett ezzel, és végül 2,3 másodperccel érkezett Perez mögé a következő körben, tehát Latifi nélkül egy paraszthajszál választotta volna el Sainzot a győzelemtől. Ugyanakkor ne felejtsük Perez korábbi időveszteségét sem Norris mögött, ami ugyan fele ekkora volt csak, de a verseny egészét nézve az is befolyásoló tényezőnek számított volna.

Hol rontott a Ferrari?

Leclerc ezt a versenyt egy esetben nyerhette volna meg, ha nem reagálnak a Red Bull első cseréjére, és 3-4 körrel később az élről kihozzák slickekre, ahogy azt tették Sainzcal. Azonban Leclerc maga is az átmeneti esőgumira szavazott menet közben, korainak érezve a slickre váltást, így ezt az opciót gyakorlatilag ő vetette el a 17. körben, pedig a verseny előtt beszéltek róla, ha úgy alakulna. Mivel egy körrel később már reagálni akartak Perezre, csak az átmeneti esőgumi jöhetett szóba, de a verseny elején túl nagyra hízott előny bealtatta a Ferrarit, akik nem vizionálták előre Perez pokoli tempóját a kiállása utáni második körben. Mivel nem akartak pályapozíciót átadni, így kötelező volt a mexikói stratégiáját lefedni, mert ez ott Leclerc győzelméről szólt, amit nem akartak veszélyeztetni, megadva a Red Bullnak az esélyt, hogy Verstappennel játszanak slickre, holott Leclerc kint tartása részben éppen ezt elkerülendő történt. Mivel végül Hornerék sem szavaztak erre, így az adott szituációban a Ferrarinál logikusan gondolkodtak és Sainz volt az, aki nagyobb kockázatot vállalt, de érthető módon neki ez volt az egyetlen esélye a győzelemre.

A Ferrarit viszont megzavarta Leclerc hátraesése, és Sainzcal az élen számukra innentől a győzelem biztosítása, ideális esetben a kettős győzelem biztosítása lett a cél, mégha fordított sorrendben is, mint ahogy rajtoltak. Ez vezetett a kapkodásszerű második Leclerc cseréhez, mert meglátták az esélyt az elévágás viszonzására, de nem számoltak az autóik csökkenő közelségével, holott Leclerc tempója olyan jó volt ekkor, hogy egy körrel később, Perezzel együtt hozva is elé kerülhetett volna (ha a boxban megverik a Red Bullt), vagy pedig egy további körre elküldve, akár mögévágással is megpróbálkozhattak volna, hiszen a slickes kivezető körében még senki nem volt képes az intereken futott tempójára. Ergo lett volna esély.

Utólag persze könnyű átlátni a helyzetet, ott és akkor időkényszerben, félig kapkodva nem lehetett tudni, mi a jó döntés, de kétségtelen, hogy Leclerc második boxkiállásánál a Ferrari nem volt a helyzet magaslatán. A Red Bull versenyzői egyébként maguk is sokat tettek a helyzet megfordításáért, nem csak a jókor futott gyorskörökkel, hanem a sokkal erősebb kivezető köreikkel is, amik mind kellettek a pozíciószerzéshez a Ferrarik ellen, hiszen mindkét páros esetében nagyon kevésen múlt a dolog.

Összességében elmondható, hogy az első 16 körben kiautózott kényelmes előny miatti nyugalom teremtett olyan plusz gondolkodási időt a Ferrari számára, ami végül ellenük fordult az első kiállásoknál, majd a lekörözöttek kalkulálhatatlan időveszteségével együtt a saját kapkodásuk vezetett az 1-2 helyetti 2-4-hez. Mint mindig, a gyors autó és a klasszis pilóták csak egy-egy összetevői a sikernek, de a Red Bullal folytatott küzdelemben stratégiailag is topon kell lenniük, különben esélyük sem lesz az ilyen versenyeken.

WG

 képek: xpbimages.com, Formula1